A KecsA pénteken 20-22 résztvevővel, közöttük szegedi, gödöllői és budapesti egyetemistákkal, és a "nagy-HaHa" tagjaival megtartotta az első workshopját. Az előzetes tervektől eltérően nem több, kisebb csoportra bomolva beszélgettünk, hanem közösen jártuk körül a témákat. A legdominánsabb ezek közül természetesen a diákok/hallgatók passzivitását érintő volt, mivel ez a probléma közvetetten majdnem minden más gond és baj gyökere. A beszélgetés során beszámoltunk egymásnak saját élményeinkről, majd megpróbáltuk (egyelőre) felületesen feltárni a probléma okait.
Az egyik, tipikusan, rendről-rendre visszatérő téma, a DÖK/HÖK mint problémaforrás itt is felmerült. Abban egyetértés volt, hogy sok helyen ezek a szervek nem működnek megfelelően, sőt, kontraproduktívan hatnak, ám abban már eltértek a vélemények, hogy ez a jelenség a probléma oka vagy következménye-e. Az önkormányzatok legfőbb gyengeségét abban láttuk, hogy ezek az intézmények felülről kreált rendszerek, gyakran valódi tartalom nélkül, amit az organikus felépítés hiánya eredményez. A diákokat szinte mindenhol különösebb magyarázat vagy előzetes tanítás/nevelés nélkül rakják diákönkormányzati pozícióba, és mivel a tanulók nem is igazán tudják, hogy mit kéne kezdeniük ezzel a lehetőséggel, az egész intézmény látszatcselekvéssé válik. Az egyetemi hallgatói önkormányzatok pedig ebből a "politikai kulturálatlanságból" adódóan gyakran visszaélnek helyzetükkel, és eltávolodnak az általuk képviselt hallgatóktól. Abban is konszenzus volt, hogy ezt a helyzetet meg kell változtatni, a DÖK-nek valódi értelmet kell adni, a HÖK-öt pedig (ahol nem működik megfelelően) rá kell szorítani szabályai betartására.
A diákok passzivitásának fő okaként a politikai nevelés hiányát jelölték meg a résztvevők. Azzal, hogy a régi, rendszerváltás előtti attitűdöket öröklik az új generáció tagjai, akik ráadásul szinte semmilyen felkészítést nem kapnak, amivel eligazodhatnának a társadalomban, a politikai életben vagy a demokratikus intézmények rendszerében, megmarad az egyén közélettől való elszigeteltsége. Nem vesz részt a közösség életének formálásában, nem teszi hozzá saját gondolatait a társadalmi párbeszédhez, nem vállal szolidaritást senkivel. Az ilyen attitűdöket megváltoztatni lassú és nehézkes folyamat, -állapítottuk meg- ám jelenleg úgy tűnik, hogy ilyen folyamat országos léptékben eddig el sem indult, sőt, a jelenlegi rendszernek nem is áll érdekében, hogy ez a helyzet változzon.
Bármilyen letaglózónak is tűnhet ez a megállapítás, megoldási kísérleteket is felvetettünk. Szó volt a helyi, akut problémák megoldásáról (civil kontroll, kiscsoportos aktivizmus), és a hosszú távú stratégiákról is. Az egyszerű, könnyen megfogható üzenetek átadásával sok emberhez eljuthatunk, -szólt az egyik javaslat- s ha ez megvan, megpróbálhatjuk lassan árnyalni a képet. A társadalmi változás elérésének első lépcsője tehát a bázisteremtés, a működőképes alternatíva felmutatásának eszközével, ám itt nem lehet megállni, létre is kell hozni az alternatívát. Ezt a feladatot többek között a helyi HaHa-sejtek civil ellenőrző tevékenységével és alternatív oktatási programokkal gondoltuk végrehajtani.
Az esemény az abszolút mértékben véve alacsony létszám ellenére sikeresnek mondható, mert akik összegyűltek, magvát képzik a jövő felelős, gondolkodó és cselekvő társadalmának. Velük beszélgetni és együtt gondolkodni nagy élmény volt, köszönjük, és várunk mindenkit jövőbeli rendezvényeinken!
