A Bányai Júlia Gimnáziumban kialakított felületünkön megjelent egy lap, mely korábbi játékaink mintájára a "Mit tennék, ha agórás lennék?" fejlécet viselte, és pár különböző, Kecsával kapcsolatos kritikai véleményt fogalmazott meg. Mielőtt belemennék ezek részletes taglalásába, szeretném kifejezni abbéli örömömet, hogy elindult egyfajta párbeszéd. Nem lényegtelen ugyan, hogy milyen minőségben beszélünk a témáról, de egyelőre az is sikernek könyvelhető el, ha közbeszédről és civil tevékenységről beszélünk - az iskolában, diákokkal.
A társadalmi párbeszéd gyakori eleme a vita. Mivel sokan vagyunk és sokfélék, az elképzeléseink is különbözőek életterünk működéséről, szűkebb és tágabb környezetünkről. Így elkerülhetetlen, hogy időről időre ütköztessük véleményeinket. Ez egyáltalán nem rossz dolog, sőt, üdvözlendő, hiszen egymás meghallgatásával tanulunk, és a másik fél hatására akár saját elveinket és véleményünket is átalakíthatjuk, újragondolhatjuk. Ha a vita szabályos mederben folyik és tartalmas, mindenképpen hasznos tevékenység, még akkor is, ha a végén a felek megmaradnak az egyet nem értésnél. Még ebben az esetben is újabb nézőpontot ismertünk meg, újabb ismeretekkel gazdagodhattunk.
Ezért hát szeretnék tételesen reagálni a hozzánk a lapon keresztül eljuttatott kritikákra.
1. "[Ha agorás lennék] vállalnám a nevemet."
A gimnáziumi megjelenésünk egyelőre csak írásos és formai üzeneteinken, játékainkon keresztül érzékelhető, (bár tervezünk élő programokat is) ezért könnyen érezheti úgy a minket nem ismerő diák, hogy arctalan (esetleg gyáva) szervezettel van dolga. Ez természetesen nem igaz, egyikünk sem bújkál halacskás logók mögé, csupán eddigi tevékenységünk során nem volt alkalom a személyes találkozóra (neveinket kiírni pedig talán még egoistának is tűnhetne). Aki szeretne megismerni minket, írjon levelet a kecskemetiagora [kukac] gmail [pont] com címre, vagy vegye fel velünk a kapcsolatot Facebookon. Ha valaki bizonytalan céljainkat vagy személyünket illetően, keressen meg minket, megpróbálunk minden kételyt eloszlatni, személyesen vagy írásban.
2. "Nem gyaláznám a történelmi hőseinket."
Március 15-e környékén kitettünk két lapot, "Ezt tenném, ha Petőfi lennék" és "Ezt tenném, ha Kossuth lennék" fejlécekkel, s alatta hellyel, ahova bárki odaírhatta gondolatait. Szerettük volna aktualizálni a 164 éve történt eseményeket, ezen a kis gondolati játékon keresztül felkelteni a fantáziát, azt akartuk elérni, hogy a lapot olvasó diákok végiggondolják, hogy mit jelent költőnek vagy államférfinek lenni, mi az ő feladatuk és vállalt kötelességük. A szerepjáték természetesen nem komoly, csupán egy kis gondolatébresztő. "Válaszként" egészen aranyos dolgok jelentek meg, a Petőfis táblán például egy diák saját költésű versét olvashattuk a Trabantról (- mely legalább annyira komolytalan mint a rónai költő "kurvanyádat-ja"). Kossuth nem kapott hasonló jókat, de a tábla még fenn van, várjuk a gondolatokat. A lényeg az, hogy csak mert kivettük ezeket a kétségkívül meghatározó figurákat a történelmi múlt mázából, és egy kicsit talán közelebb helyeztük a ma generációjához, nem tettük őket kevésbé hősivé, és semmiképpen nem gyaláztuk meg őket.
3. "Nem olyan emberek véleményét kérném, akik még nem rendelkeznek sajáttal, és nem használnám ki őket személyes céljaim elérésére."
Igaz, hogy a fiatalabbakat és tapasztalatlanabbakat könnyű manipulálni, erre számtalan szomorú példa van, általánosságban például elég jó illiusztráció erre az, hogy a szélsőséges pártok bázisa gyakran a 16-25 éves korosztályból kerül ki. Ez ellen a jelenség ellen úgy lehet a legjobban küzdeni, hogy minél alaposabb felvilágosítással és ismeretekkel ruházzuk fel a fiatalabbakat, mert aki ismeri a társadalmi mechanizmusokat és rendelkezik egy biztos demokratikus alapkultúrával, az nehezebben dől be az ilyen átveréseknek és kihasználásoknak. Ez a fajta ismeretterjesztés is célunk, többek között a most folytatott gondolatébresztő "kampányunkkal" is ezen dolgozunk. (Korábban olyan tábláink is voltak, amelyeken keresztül egy tanár vagy az oktatásügyi államtitkár pozíciójába lehetett képzelni magunkat.) Részleteiben azonban nem értek egyet a fenti mondattal. Mindenkinek van saját véleménye, ennek fontosságát mutatja, hogy az utóbbi négy század nagy államformáló és jogdeklaráló nyilatkozataiban mind szerepel a véleményhez való jog biztosításának állami (és társadalmi) kötelessége. Minden egyéni sajátosságtól, és így életkortól is független a vélemény szabadsága, és bizony ugyanúgy vannak egy tízévesnek is gondolatai a világról mint egy ötvenévesnek, legfeljebb nem annyira komplexek. Ezt fel kell ismerni és támogatni kell, mert így tudják gondolataikat kibontani, alakítani, bővíteni. A személyes célra vonatkozó részt is elutasítom, mert semmilyen egyéni érdek nem érvényesül a tevékenységünkben, kivéve akkor, ha az üzenet írója az ismeretterjesztést és a játszva tanítást személyes célnak tekinti. Mindenesetre jó visszajelzés ez arra, hogy a civil tevékenykedés fogalmának alaposabb magyarázatára van szükség.
4. "Nem hagynám, hogy az agórás lapokon megjelent véleményeket, véleménykinyílvánításokat nyilvánosan kritizálják, leszólják."
Ironikus, hogy ez, a kritikára panaszkodó gondolat a mi egész tevékenységünket véleményező lapon jelenik meg. Az üzenet írója egy másik lapon sokak számára ellenszenves véleményt fogalmazott meg, és ezért több negatív hozzászólást kapott, körülbelül az internetes kommentek tenorjában ("ez hülye", "barom", " <- egyetértek ezzel"). Azért nem távolítottuk el az ilyen megnyilvánulásokat (azt leszámítva, hogy drága a hibajavító), mert ezzel a véleménynyilvánítás szabadságát sértettük volna meg. Ha vannak részek, amelyek erősen sértőek, vagy zavaróak és céltalanok (mondjuk valaki egy méretes hímvesszőt pingál a lap közepére, és ezzel mondjuk nem reagál semmire de elveszi a helyet), le fogjuk őket szedni, de amíg a hozzászólásoknak tartalmuk van, legyenek bármilyen trágárak, szereppel bírnak. Ha ezeket eltávolítanánk, akkor úgy tűnhetne, mintha az eredeti üzenet csak pozitív vagy semleges fogadtatásra talált, ez pedig cenzúrával ér fel. Hozzá kell szokni, hogy a véleményünkért felelősek vagyunk, és alkalomadtán meg is kell védeni azt (érvekkel, nem ököllel). Mi szívesen biztosítunk erre keretet, örömmel moderálunk, hogy a véleményeltérés tisztázódhasson.
Összességében azt lehet elmondani, hogy a közéleti szereplés fogalma, a civil tevékenykedés fogalma és több egyéb kötődő dolog sokakban tisztázatlan, ami nem csoda, hiszen ez az egész rétege az iskolai életnek rettentően kiforratlan. Eredeti célunkhoz híven megpróbálunk javítani ezen a helyzeten.
Birtalan Gy. Gergő, Kecsa
