A magyar nyelvben a "propaganda" szónak negatív konnotációja van, negatív manipulációs kísérletnek értelmezzük. Angolban például ez nincs így, megfelelő szövegkörnyezetben lehet semleges, sőt pozitív tartalmú szó is. És miért is ne lehetne az? Bővelkedünk olyan célokban és ügyekben, amelyeknek fontosságát szinte senki nem kérdőjelezi meg: gyermekétkeztetés, rák elleni küzdelem, tehetséges sportolók támogatása, és így tovább. Gyakran van viszont, hogy egy-egy szervezet, amelyik egy hasonlóan közörömnek örvendő célt tűz zászlajára, nem tud eljutni a közönséghez, és így vagy nem tud fejlődni, vagy meg is szűnik teljesen. A propagandát, vagyis tájékoztatást, reklámot, ha úgy tetszik, használni kell, mert jó célra is fel lehet használni.
A mi csoportunk elég nagy feladatot vállalt magára, amikor egy társadalmi jelenség megváltoztatását jelölte ki célként. Egyrészt mert az ilyesmik természetükből adódóan nehezen változnak, másrészt mert a mi célunknak - a rák elleni küzdelemmel szemben - nincs sok támogatója. S bár objektív mérlegeléssel tartjuk, hogy arra, amit csinálunk, szükség van, nem tudunk semerre mozdulni, amíg egy támogatói bázist ki nem építünk magunknak.
Ebbe a munkába vetettük magunkat most, s ezért írtunk egy rövid beszédet, üzenetet, amit bemondtunk egy kecskeméti gimnázium iskolarádiójában. Ez reményeink szerint az első volt sok jövőbeli, hasonló akció sorában.
