HTML

Facebook

Kecskeméti Agora

A Kecskeméti Agora a Hallgatói Hálózat tagja. A február 15-ei Hallgatói Fórum után jött létre, azzal a céllal, hogy lehetőséget nyújtson a megyeszékhely diákjainak a közös véleményformálásra és érdek/jogvédelmi ügyekben a közös fellépésre is. Legfőbb törekvésünk, hogy minél több fiatalt bevonjunk a közéletbe, hogy érdekeltté tegyük a tanulókat az őket érintő ügyekben.

A Hallgatói Hálózattal együtt elfogadhatatlannak tartjuk a felsőoktatási törvényt a jelenleg érvényes formájában, s ugyanígy elutasítjuk az államilag támogatott helyek számának önkényes, drasztikus és a valóságot figyelembe nem vévő csökkentését és átrendezését.

Egyetértünk a Hallgatói Fórumon elfogadott tíz, és az azt kiegészítő tizenegyedik ponttal.

Keress minket: kecskemetiagora [kukac] gmail [pont] com !

Halraj (katt!)



2012.02.21. 19:09 Madibainges

We are the 0% – megalakultunk

Címkék: gondolatok alapok 0 elsőposzt percent

Korábban, február tizenötödike előtt is éreztük, hogy a magyar diákság gyakorlatilag semmilyen erőt nem tud kifejteni, amikor közügyekről van szó. Nem arról van szó, hogy őket nem érintené semmi, még azt sem lehetne mondani, hogy nem lennének érzelmeik a közélettel kapcsolatban.

A probléma ott van, hogy ezeket az érzéseiket nem tudják megfogalmazni, formába önteni, s még ha lenne is összeszedett véleményük, soha nem jutnak el oda, hogy ezt közvetítsék magasabb szintre, hogy érdekeiket egyáltalán megpróbálják érvényesíteni. Az átlagos magyar diák értékrendjében a politikai részvétel értéke a legutolsó helyen van, azt minden megelőzi. Ennél fontosabbak számára a sporteredmények, az iskolai osztályzat, az éppen aktuális divat, bulvár, akármi. Maga a „politika” szó, mint sokan írták már, káromkodással ér fel, és csak fogak közül köpve lehet kimondani. A civil tevékenység vagy a jogvédelmi szervezetek a „nem ismerem, tehát nem szeretem” kategóriájában van. Röviden összefoglalva: irtózatos passzivitás uralkodik.

Abból látszik, hogy ez a jelenség milyen beteges méretű, hogy egy ilyen húsba vágó, közvetlen közelről szembeköpő húzásra, mint az utolsó pillanatban történt keretszám-átalakítás is egy nedves szivacs lagymatagságával reagálunk. Aki nem ragad meg a hurráoptimizmus szintjén (úgyis felvesznek…), vagy nem próbál azonnal menekülni (majd kimegyek valahova…), az vagy minden lelki konfliktus nélkül lenyeli a békát (hát szar, de ez van…), vagy megmarad a szóbeli sopánkodás szintjén.

Ez az utóbbi változat az, ahol a legjobban tetten érhető a passzivitás oka: a közoktatásban megbicsaklott a rendszerváltás. A tanárok még mindig azzal vannak fejben, hogy politikáról az iskolában szó se essék, a gyerekek csak tartsák meg maguknak a véleményüket, nehogy gond legyen, nehogy odaszóljanak „fentről”. Ez egyértelműen a Kádár-korszak keserű hagyatéka, egy olyan tempó, amiből az idősödő tanári gárda egyszerűen nem tud kiállni. Mikor az iskolámból kikértem magamat, hogy időben felérhessek Budapestre a megmozdulásra, a kikérőmet író tanár megkért, hogy erről ne nagyon beszéljek a kollégái körében, mert nem biztos benne, hogy ilyesmire elengedhet. Ez a homályos félelem munkálkodik sok szülőben is. Nem engedik el gyerekeiket, mert félnek… valamitől. Nem is tudják igazán megfogalmazni, mitől.

Ezzel a legnehezebb szembeszállni. A minket a beleegyezésünk vagy figyelembe vételünk nélkül alkotott döntésekkel, az e mögött álló döntéshozókkal még akkor is nehéz lenne eredményes küzdelmet folytatni, ha a diákok húsz-harminc-negyven százaléka aktívan tevékenykedne az érdekérvényesítésben. Így, hogy virtuálisan, kerekítve nulla százalék az, aki kiteszi magát a napra, reménytelennek tűnik a dolog. Az Occupy protestekkel ellentétben csak azt mondhatjuk, szégyenkezve: we are the 0%

Ennek ellenére, sőt, éppen emiatt érte el bennünk a feszültség azt a pontot a Hallgatói Fórumon, amikor már nem bírjuk visszatartani a dühünket. Kettős düh ez, egyrészt a kormány felé irányul, pontosabban az oktatást irányítók felé, másrészt passzív diáktársaink felé. Ez a második düh viszont nem támadó, hanem szomorú, szolidáris keserűség, és arra sarkall minket, hogy ezen a helyzeten minél hamarabb, minél nagyobb erővel változtassunk.

Erre ez a csoport, fórum lesz az eszközünk, a Kecskeméti Agora. El akarjuk érni, hogy folyamatos és remélhetőleg exponenciális mértékű tagbővítéssel egy olyan érdekképviseleti szervezetet hozzunk létre, amelyik hatékonyan tudja közvetíteni a kecskeméti diákok véleményét a döntéshozók és a köz felé. Nagy előny, hogy ebben nem vagyunk egyedül: a Hallgatói Hálózat és annak tagszervezetei, olyan egyetemista hallgatók és középiskolai diákok, akik hozzánk hasonlóan gondolkodnak ebben a témában, segítségünkre lesznek. A HaHa partnereként közvetlen kapcsolatban leszünk velük, s az országos szerveződésekkel összhangban működünk majd.

Az elsődleges cél egy vitán, párbeszéden és demokratikus elveken alapuló, plurális közösség létrehozása. Ezek a legfontosabb elveink, amit az abszolút alapnak tekintünk:

  1. A Kecskeméti Agora elsődleges célja, hogy minél több diákot bevonjon a társadalmi párbeszédbe, és segítsen elterjeszteni a demokratikus értékek és a közéleti részvétel fontosságát az iskolákban.
  2. A KecsA a Hallgatói Hálózat tagja, ám autonóm csoport.
  3. A KecsA demokratikus, civil alapokon nyugszik, ezért a kizárja a fizikai erőszakot és az autoriter viselkedést. A civil, önszervező jellegből adódóan minden pártkötődést elutasít.
  4. Elsődlegesen természetesen diákokat várunk, de nem határolódunk el senkitől, legyen akár tanár vagy oktató, akárki, aki a mienkéhez hasonló elveket vall, és tenni is akar közös céljaink elérésének érdekében.
  5. A döntéseinket közösen hozzuk meg, viszont a szervezés megkönnyítése érdekében kinevezhetünk képviselőket, szóvivőket.
  6. A tagság aktív és odaadó részvételt, elköteleződést jelent. Attól, aki részt vesz ebben, elvárunk egy bizonyos szintű aktivitást.

Kérlek, kecskeméti olvasó, hogy terjeszd ennek a szándéknak a hírét. Te is a közbeszéd egyik társalgópartnere vagy, és azzal, hogy beszélsz erről valakivel, már egy nagyon kicsit előremozdítottad a helyzetünket. Persze ennél sokkal többet szeretnénk. Szeretnénk, ha a kezdeményezés megjelenne a sajtóban, ha minden kecskeméti iskoláról és főiskoláról keresnének meg minket diákok, ha elkezdenénk beszélni a minket és másokat érintő problémákról egymás között, kocsmákban, köztereken, egy kávé mellett, egy osztályfőnöki órán, egy történelemórán, egy iskolai rendezvényen, bárhol, mindenhol.

Csatlakozz hozzánk, vagy tégy hozzá ehhez a feladathoz a mi kereteinken kívül!

Elérhetsz minket a kecskemetiagora [kukac] gmail [pont] com e-mail címen, vagy Facebookon

5 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://kecskemetiagora.blog.hu/api/trackback/id/tr154160101

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Akvyr 2012.02.21. 21:28:44

Egy olyan szervezet ami csak azért alakul, hogy legyen, aztán majd kitalálnak valami feladatokat, nem igazán működőképes. Mi a cél, és azt milyen módon tervezitek megvalósítani? Szerintetek néhány éles elmén kívül (akiket amúgy felvesznek első helyen) bármelyik tininek van annyi esze, hogy a tömegben hőzöngésen kívül bármit meg tudjon valósítani null-költségvetésből? Én nagyon drukkolok minden diák kezdeményezésnek, és bár én elfoglalt vagyok a saját civil szervezeteimmel, de ha látnék rációt egy-egy projektben, akkor mellé is állnék.

Az az igazság, hogy ha elvennéd a hello kitty-s I-phonet a diákság kezéből, akkor talán jobban felháborodna, és ez nagyjából mutatja a motiváltságukat is. Melegedőhelyei vannak a Vöröskeresztnek is, ahhoz nem kellenek felsőoktatási intézmények. Aki eltökélt, annak sok sikert a továbbiakhoz, biztosan meg fogja találni az útját.

Az iskolában politizálás pedig frusztrációhoz vezet. Pont, hogy SEMMINEK nem kellene a politikáról szólnia, mert a köznapi életnek alapvetően NEM része. Az egyik tanárom rendszeresen aktuálpolitikai példákat hoz az óráján, mivel államtitkár-helyettes, ezért sejthetitek, hogy milyeneket. Irtózatosan zavaró. Pedig ő valóban jó szakember a maga területén, évtizedek óta az államigazgatás vezéralakja. A politizálás ne akarjuk inkább, ha lehet.

Mazir 2012.02.21. 21:57:42

Gyakorlatilag semmit nem tudunk felmutatni amellett, hogy nincs igazad. A koncepció, amikor az Agorát kezdtük szilárd alapokra helyezni, az a következő sorrend volt: alapok,keret; toborzás; akciók. A lépések egymásra épülnek, de nem garantálják egymást. Miután a HaHával eleget tárgyaltunk, megnyitottuk a blogot, a facebook oldalt, elkezdtük emberekt gyűjteni. Ezért nem látható semmi gyakorlati érdem, jelenleg. Sok olyan helyzet van, amikor egy meglévő csoport indít netes blogot, mi viszont ezzel kezdünk. Ja, és még valami - mi is kiváncsian várjuk a folytatást.

Madibainges 2012.02.22. 06:34:34

Úgy gondoljuk, hogy pont az okoz frusztrációt, hogy kizárjuk a politikát az iskolából. Ez körülbelül olyan, mintha dildókat lengetnénk egy apácaiskolában. Természetes, hogy az, amit nem szoktak meg, sőt, amitől a lehető legnagyobb félelemmel és odaadással szegregálják őket, frusztrálja a diákokat. Ez nem jelenti azt, hogy ezekről a kérdésekről, problémákról egyáltalán nem lehetne kultúráltan és értelmesen beszélni. Nem arról van szó, hogy azt tartanák helyesnek amit vázoltál: burkolt agitálást. Meg lehet erre adni az iskolai kereteket, de ez sajnos nyitott és értelmes tanárokat is kíván - ez középiskolában ritkábban fordul meg mint a fehér holló.
És éppen most történt az, ami bizonyítja, hogy igenis része a mindennapi életünknek a politika. A helyi és országos is. Egy oktatási államtitkárság bármikor lenyomhat a diákok torkán egy idióta kormányrendeletet, mert a nagy többség nem szól egy szót sem. Ez egyszerűen nem természetes és nem egészséges.

A diákokat pedig motiválni kell, lelkesíteni. Én nem állítom, hogy ez könnyű feladat, mert abszolút nem az. De ha sikerül, akkor nem az Angry Birds lesz a legfontosabb, és esetleg a valóban lényeges dolgok feljebbkerülnek a prioritási listán. Azt hiszem ennek a feladatnak a jellegét egy zöld könnyen átláthatja ;-)

A célmeghatározás elég fehéren-feketén ott van a posztban, az odáig vezető út kijelölése van még hátra.

Programokat, akciókat már tervezünk, de ezek beharangozásával várunk addig, amíg kialakulnak a keretek a Hallgatói Hálózat körül. Ötleteket is bármikor szívesen látunk.
A zerobudget tényleg probléma, ezért valamilyen támogatási módot előbb-utóbb ki fogunk építeni.

Akvyr 2012.02.23. 01:46:01

Szerintem nem a szegregáció miatti frusztráció a legerősebb jelenlévő érzés ha politikáról van szó. Inkább az ellentéte: közöny. De addig jó amíg nem kezd mindenki politizálni, normális társadalmakban csak akkor foglalkoznak az emberek a politikával ha nagy baj van. Itt folyamatosan nagy baj van, tehát nyilván csökkent az ingerküszöb. Nem lehet folyamatosan lázadni. Nektek ugyan van sütnivalótok, de a diákság többségének nincs, és nem is akar. Bevonni őket nem lehet, talán terelgetni igen. Ehhez iszonyatosan jó kommunikáció kell... ami ismét csak nagyon nehéz null költségvetésből. Ez már sokéves tapasztalat zöld szervezetekben, illetve vöröskeresztben töltött önkéntes munkámból.

asz0089 2012.02.23. 14:15:06

Óriási tévedés, hogy a politika a köznapi életnek nem alapvető része. Ki dönt az adórendszerről? Arról, hogy miként kell majd adóznod a jövőben? Ki nyúl az áfához? Ki emelheti a benzin jövedéki adóját? Aminek következtében kb. minden drágul. De mondhatom, hogy ki csökkentheti is, itt nem ez a lényeg.
A politika dönt helyi szinteken is. Melyik iskola maradhat nyitva, most pl. mindenhol, de legtöbb helyen minimum, óriási forráskivonások vannak. Erről ki a fene dönt, ha nem a képviselő-testület helyi szinteken is? Óriási tévedés, aki úgy gondolja, hogy figyelmen kívül lehet hagyni a politikát. Pont, hogy minél nagyobb nyomást alatt kellene tartani a döntések meghozóit, hogy ne lehessen mindent az emberek feje fölött megcsinálni. Ezért kellene pártokhoz, civilszervezetekhez csatlakozni, köröket alakítani, beszélgetni, beleszólni a társadalom eseményeibe. Akkor nem is történnének ilyesmik, amik napjainkban.